Jól öregedünk! — Jegyzetek és egy ajánló
Már több mint 2000 vagyunk, és megéri újaknak csatlakozni
A Köztes nemrégiben átlépte a 2000 követőt és ennek örömére megosztok veletek pár számvetésjellegű gondolatot arról, hogyan is öregedett néhány fontosabb írásom, hogyan folytatódott a gondolkodásom ezekkel kapcsolatban.
De mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani nektek, hogy követtek, nagyon motiváló, hogy minden nap érkezik új ember ide. Ahogy az egyik hírlevelemben leírtam, nekem ez egy olyan felület, amely kiszakadást jelent az algoritmus zsarnoksága alól, azt a biztonságot adja, hogy azért jut el hozzátok, amit írok, mert ti ezt szeretnétek, és nem azért, mert egy algoritmus az arcotokba tolja.
Közösségi médiás felületeken nagyon ritkán osztom meg az írásaim, azt szeretném, ha szájról szájra terjedve, lassú növekedés mellett épülne itt az érdeklődők köre. Fura, anakronisztikus fogadásnak tűnhet, de eddig igazolódni látszik.
Szóval ha van olyan ismerősötök, akiről úgy gondoljátok, érdekes lehet neki, ami itt történik, légyszi adjátok neki tovább, forwardoljátok valamelyik írásom, vagy küldjetek neki egy linket! A mérföldkő alkalmából beállítottam személyes domainnevet is így a Köztes mostmár a www.papszilard.eu címen keresztül érhető el!
Szerintem amúgy megéri idejönni, mert olyan trendekre, értelmezési keretekre hívom fel itt a figyelmet, olyan gondolatkísérletekbe kezdek, amiket igazolni szokott az idő.
Nem szoktam jósolni, de igyekszem minél jobban kidomborítani egy-egy mechanizmust, ami a valóságunkat szervezi, illetve benézni a nyilvános diskurzusok mögé, és ez szerintem segít abban, hogy reális jövőbeli forgatókönyveket is fel tudjunk rajzolni, át tudjuk látni, milyen konkrét alternatív szcenáriók is következnek ebből.
Három ilyen dologra szeretném most felhívni a figyelmetek.
Trump és a TINA vége
Tavasszal, a Trump által Liberation Daynek nevezett vámdzsembori kapcsán arról írtam, hogy nehéz lenne megjósolni, pontosan hogyan is alakulnak a konkrét vámszintek, de teljesen világos, hogy Trump a politikai gazdaságtani fantáziánkat szabadítja fel és széttöri azokat az ortodoxiákat, amelyeket a neoliberális közgazdasági gondolkodás egyetlen lehetséges igazságként, a dolgok egyetlen helyes kezelési módjaként állított be. (Innen a TINA: “there is no alternative!”)
Azóta Trump rengeteg olyan gazdaságpolitikai intézkedést hozott, amelyek azt bizonyítják, igenis léteznek alternatívák, lehet máshogy is csinálni a dolgokat.
Az állam nemcsak engedelmesen kiszolgálhatja a nagyvállalatok igényeit, bemondásra támogatást adva nekik, hanem a közpénzért és szabályozási előnyökért cserébe részesedést kérhet, és a választáson nyertes közjó-koncepciót követve prioritásokat jelölhet ki a gazdasági szereplőknek.
Nem ördögtől való felvetni azt, hogy a monetáris politika igenis politikai kérdés, a depolitizált jegybankiság ideája maga is részérdekek szolgálója, amelyek fölött a társadalom kontrollja visszaállítható.
Az egyik Birodalom-adásban még csomó példát összegyűjtöttem ezekből a trumpi politikákból, amelyek a hírlevelem megjelenése után születtek, és ezt a TINA-meghaladó vonalat folytatják.
Persze azt is hangsúlyozom, hogy ezek a trumpi lépések egy jó része nem olyan célokat szolgál, amelyek az én közjó-koncepciómba illeszkednek.
De ettől még elképesztően felszabadító annak a gondolata, hogy a gazdaságpolitika olyan valami, ami politikai kontesztációnak, küzdelemnek vethető alá. Ha egy jó hosszabb távú hozadéka lesz a trumpi korszaknak, akkor az történelmi értelemben innen fog kibontakozni.
A kortárs politika fragmentációja és efemeritása
A hiányzó baloldal mítosza című hírlevelemben arról írtam, miért is félrevezető a kortárs politikai folyamatokat egyszerűen csak a baloldal visszaszorulásának és/vagy árulásának keretben megérteni. Ehelyett a hagyományos keresztény-demokrácia és liberalizmus válságát is érdemes beletennünk a kosárba.
Az intézmények és bizalom utáni világunkban a demokratikus társadalmak politikai értelemben nagyon gyorsan múló rajokba összesereglő egyénekre fragmentálódtak, a politika pedig ezáltal egyre inkább elveszíti a szubsztanciáját.
Nem az van, hogy kevesebb baloldali vagy mérsékelt jobboldali szavazó lenne, vagy hirtelen egyre több a fasiszta, hanem az, hogy a fragmentáció és az efemeritás nyomán a demokratikus pártrendszerek szereplői szinte évente lecserélődnek, a társadalom áldandó elégedetlensége nem talál stabil intézményes csatornát, hanem folyamatosan új szereplők mögé rajzik, majd gyorsan ki is ábrándul belőlük.
A nemrégiben lezajlott holland választások, és a legutóbbi brit választások óta eltel egy év fejleményei kiválóan példázzák mindezt.
Nézzetek meg, a holland választások első hat helyén végzett párt mandátumainak változását 2023-hoz képest, figyelembe véve, hogy az összesen megszerezhető mandátumok száma 150!
Hollandiában két év alatt nagyon sok választó elrajzott a Wilders-féle Szabadságpárttól, és pár éve született koalíciós partnereitől, és más radikáljobbos pártokhoz (pl. FvD, JA21) rajzottak át. Hasonló folyamat zajlott le a progresszív oldalon is, ahol a liberálisabb érzelmű szavazók most egy eddig viszonylag kicsi pártot röpítettek az “egekbe”.
Sokan mindebből most a közép erősödését és a radikális jobboldal gyengülését olvassák ki, holott simán lehet, hogy két év múlva visszaerősödik a Wilders.
A mulandó, efemer rajzást látjuk, és azt is fogjuk látni még egy darabig, amíg valami újfajta stabil hegemónia nem alakul ki globálisan, és amíg Európa nem talál új, stabil növekedési modellt.
Ennek pedig jelenleg pár éves távon nem látszanak a jelei, szóval a rajzás erősödésére érdemes számítani.
Az magyar választások külpolitikai meghatározottsága
Amikor próbáltam címet adni az erről szóló hírlevelemnek, az “amerikai” Orbán kifejezést magam is kicsit jurnaliszta húzásnak éreztem, még ha a szövegben foglalt elemzések alapján indokoltnak is tűnt. Azóta a tiszavirág-életű “budapesti békecsúcs” körül történtek, de leginkább a washingtoni látogatás alkalmával történtek kifejezetten validálták még ezt a visszafogottan, de mégiscsak kattintásvadász címadást.
A szövegben nem jósoltam, de úgy érzem, az ott kirajzolt dinamikák jelentőségét az azóta történtek igazolta, és szerintem fogunk még látni karón varjút a jövő áprilisig hátralévő időben.
Amúgy abból a szempontból is szerettem ezt az írást, mert kidomborította a Köztes kísérleti funkcióját is: hogy itt elszöszmötölök gondolatmenetekkel, kirakom érdeklődő emberek elé, akikben szintén beindít gondolatokat, ami aztán még segít kikristályosítani az eredetit, és aztán mindezt szélesebb, pl. Partizános nyilvánosság elé is lehet tárni: így lett ennek a hírlevelemnek a nyomán Vétó adás is.
Jövőben is lesznek még ilyenek, most is van a csőben egy finomság, ami kicsit a zöld vasfüggönyös hírlevelemhez kapcsolódik, de erről majd a maga idejében.
Hát szóval így. Ezért szeretem írni ezt a hírlevelet, és ezért gondolom, hogy érdemes feliratkozni rá.
És még egy dolog. Van két ember, akinek a munkássága nagyon régóta inspirál, bátorságot és megerősítést ad, és úgy alakult, hogy mindhárman itt vagyunk a Substacken is. Ő Schultz Nóra és Kováts Eszter, szuper érdekes dolgokat írnak, érdemes őket is követni.
Nem titok, a szellemi barátságunk mellett személyes barátok is vagyunk, és egyszer toltunk már ezen a platformon egy élő beszélgetést, amelyben dumálunk azokról a dolgokról, amikről itt írunk, az írásaink közötti rokonságokat, áthallásokat, rezonanciákat bontjuk kicsit ki.
Most tartunk egy újabbat, pénteken, november 14-én 17:30-tól. Nagyon fun volt az első is, nagyon örülnék, ha minél többet csatlakoznátok. Itt lesz ezen a linken: https://open.substack.com/live-stream/75386
Facebook eseménye is van ám, ha esetleg így tartanátok észben időpontokat!
Kukkantsatok be még a péntek esti kieresztésre készülődve!