Egy dolog, ami biztosan üdvös Trump vámháborújában

Hölgyeim és uraim, így néz ki a politikai változás!

Kifejtem.

Sok mindent el lehet és kell mondani Trump múlt szerdán elindított, a világkereskedelmet fenekestül felforgató vámintézkedéseiről, van nekem is elég sok gondolatom, de ezeket most megtartom a jövő szerda esti Birodalomra, ahol majd Feledy Botonddal és Kerner Zsolttal kitárgyaljuk az akkor már két hetes, így kicsit már ülepedett folyamatokat.

Az viszont jól látszik, hogy hogy az amerikai elnök olyan radikalitású lépéseket tett, amelyekre évtizedes távlatban nem volt példa: ha a dolog leglightosabb verziója ülepszik majd le, akkor is a Nixon-féle aranystandard-felrúgás mérhető ehhez, ha a hardecore-abb verzió, akkor talán Bretton Woods-ig kell visszamenni. Ennek nyomán óriási a felfordulás, a pánik, nagyon sok mindenki aggódik, megalapozottan, Trump legbelsőbb körében is repedésekről hallani, de Trump - eddig még - nem engedett sem a megmondóemberek, sem a piacok, sem más kormányok nyomásának. Mondom, eddig még, aztán meglátjuk, mi lesz, aki most biztonsággal végeredményt akarna hirdetni, az valahol nem ezen a világon él.

De bármi is lesz, már ezzel a pár hetes kitarásával Trump véglegesen legyilkolt egy mítoszt. Úgy is mondhatnám: megölte TINÁt.

A világunk elmúlt évtizedei - a kapitalista centrumországokban, a Birodalom közepén legalábbis mindenképp - a politikai befagyottság, változatlanság állapotában teltek. Bármilyen kicsit is átfogóbb, ambíciózusabb politikai változást - tehát olyan változást, amit politikai közösségek nyíltan vállalva meg akartak valósítani, nem pedig fű alatt, a termelési folyamatok alakulása mozgatott - azzal az egyszerű szlogennel söpörtek le, hogy There Is No Alternative (TINA). Nincsen alternatíva. Minden mégoly reformista változás is veszélyes, mert a piacok, mert a babámfüle; fölösleges, mert a piacok, mert a babámfüle; visszájára sül úgyis el, mert a piacok, babámfüle. (Itt a Hirschman-féle három reakciós retorikát idézem meg: jeopardy, futility, perversity…)

Ez a világszellem(telenség) volt az, amit lassacskán mindenki magáévá tett, elhitt, beépített, legutóbb például a 2010-es évek “új újbaloldala” is.

Ha más jót nem is tesz a világgal, ezt a mítoszt ebben a pillanatban leépíti Trump. Igen, a változás így néz ki: felfordulást, káoszt, de mindenek előtt rendeteg érdeksérelmet okoz. A változás - bár valszeg kivitelezhető a trumpinál okésabb módon is - alapvetően zavaros, teljesen sosem kontrollálható, kicsit mindig nyitott végű. De nem lehetetlen: kell hozzá politikai felhatalmazás (bárki bármit mond, Trump ezt a kampányban megkapta, pont erre - az más kérdés, hogy sokan nem hitték, hogy azt fogja csinálni, amit mond) és a felhatalmazással élni akaró ambíció, vezetői képesség és akarat.

Ahogy az első Birodalom adásában - sajnos nem épp a legjobb beszélői formámban - kifejtettem: Trump alapvetően Amerikai hibáit fizettetné most meg a világgal, megpróbálva megőrizni az amerikai globális hegemóniát, de másokkal fedeztetve annak költségeit.

Ez összességében számomra egy megvetendő, rossz politikai célitűzés. De: a változás pont így nézne ki, ha ennél üdvösebb célokat tűznénk ki, pl. igazságosabban osztanánk újra a társadalom közösen megtermelt javait, vagy a felszámolnánk a globális kizskmányolási láncolatokat, vagy új alapokra raknánk a világ energiaellátását. Csak ha rendesen megadóztatnánk a gazdagokat, már akkor is.

Felfordulást hozna, érdeksérelmet, bezuhanó tőzsdéket, nyígó nagyvállalkozókat, magabiztosan ordítozó megmondóembereket.

De ezek mind nem jelentenek elegendő ellenérvet arra, hogy ne akarjuk közösen megváltoztatni a világot. Politikai közösség, erő, felhatalmazás és akarat kell hozzá. (Meg sok más minden, valamennyi szakértelem sem árt, morális iránytű é.í.t. , de most nem erről van szó.)

TINA, nyugodj békében.