Az életünket algoritmusok által generált címkékben éljük, ami roncsolja az önazonosság-tudatunkat, a közösségeinket és a politikai cselekvés lehetőségét is.
Előfordul, hogy úgy érzem, valami tűrhetően saját és nem szélsőséges gondolatot osztottam meg, aztán amikor ezen posztok némelyike valahogy önálló életre kel és kap egy nagyobb elérést, érkezik egy rakás olyan egyetértő komment, amely típusú egyetértésre aztán egyáltalán nem vágytam. Az algoritmus meg sokszor eszerint terjeszti tovább. Így is kaphatunk végül egy olyan algoritmikus címkét, amitől inkább távol tartottuk volna magunkat. Amúgy van még az "ezt én nagyon el akarom valahol mondani, ezért ha látok egy kulcsszót egy posztban vagy kommentben, bizony el is mondom, ha adekvát, ha nem" jelenség is :).
:D (itt a substacken amúgy vajon miért nincs emoticon? Hogy ne lehessen a fantasztikusan sokdimenziós gondolatainkra egydimenzióssá címkézett reakciókat adni? :))
Nem vagyok biztos benne, hogy ez amiről beszélsz a digitális modernitás átka, hiszen (szó szerint) vérre menő definíciós viták arról, hogy mi a trú baloldliság a Szovjetunióban is, a 2. internacionáléban is folytak, arról, hogy mi a trú kereszténység az első században is. Huizinga ír arról A középkor alkonyában, hogy a középkor társadalma olyan volt, mikor az emberek szó szerint magukon viselték a csoporthovatartozásuk (céhes stb. identitásuk) jeleit, máshogy öltözködtek, kitűzőket hordtak stb. és természetesen szigorú, formalizált szabályai voltak annak, hogy ki van, ki lehet bent és ki kint. Nem az van, hogy az emberi közösségek jellemzően in-group out-group alapon szerveződnek, hogy a címkézés egyszerűen az emberi társiasság velejárója? Persze igazad van abban, hogy a közös egymásrautaltság közegében létre tudnak jönni ilyen együttműködések, koalíciók, amik nagyon termékenyek is tudnak lenni, de mi van akkor, ha az egyéni érdekek nem állnak össze olyan varázslatos módon, ahogy az a példád sugallja? Ha pl. a helyi gazdag autódíler nem szeretné az autósforgalom csökkentését, akkor nem baj, ha a környezetvédő be tudja hívni máshonnan a zöld haverjait valami direct action megmozdulásra, hogy nyomást helyezzenek a helyi urakra, és nem baj, ha ez a mozgósítás nem kell, hogy az egyéni érdekek pillanatnyi együttállásán nyugodjon, hanem akkor is számítani lehessen a környezetvédő haverokra, ha ez nekik momentán nem áll közvetlenül érdekükben, mert szolidárisak vagyunk, mert úgy látjuk, hogy valamilyen értelemben együvé tartozunk. Persze én örülnék a legjobban, ha az ilyen szolidáris cselekvés nem közös identitásokon nyugodna, ha mindig mindenkinél számíthatnánk arra, hogy a másik emberi mivoltának önértéke, az emberi méltóság ereje önmagában szolidáris cselekvésre készteti, de sajnos nem ilyen világban élünk. Szóval igazad lehet abban, hogy "címkék" nélkül megszabadulunk az online világ nyomasztásától, de közben rá is utalódunk a híresen instabil és törékeny modus vivendik-re, amelyek rögtön összeomlanak, ha az érdekek éppenséggel nem állnak egyfelé.
Persze mondhatnád, hogy a "címkék" sem segítenek sokat pl. a közösségi cselekvés koordinálásában, lásd például a 2000-es évek radikális mozgalmait, amiről beszélsz is. De egyrészt nem érzem teljesen igazságosnak ezeknek a mozgalmaknak a bukásáról úgy beszélni, mint amit kizárólag a résztvevők hibáinak számlájára írjuk (túl sokat foglalkoztak címkékkel) miközben nem beszélünk arról az aktív és hatalmas anyagi és kulturális erőforrásokat megmozgató (osztály- és egyéb) harcról, amit az establishment és a jobboldal ellenük folytatott -- ez a küzdelem nem kiegyenlített pályán zajlott. Másrészt pedig ahogy mondtam, a múlt századok sikeresebb társadalmi mozgalmai is tele voltak ilyen definíciós vitákkal, kiközösítésekkel, "címkézéssel" stb.
Persze mondhatod azt, hogy igen, de ezt kiegészítette "on the ground" egy olyan érdekösszehangolós koalíciós "reálpolitika", ahova ezek a címkézős viták már csak praktikus okokból sem férkőzhettek be, míg az online térben a politikának ez a kapcsolata a "valós"-hoz teljesen megszűnik. És ebben szerintem valamennyire igazad van. De ez nem a címkézés, hanem a politika online mediációja ellen szóló érv. Én azt gondolom, hogy miközben teljesen igazad van abban, hogy a tartalmatlan címkézés és határhúzás rossz dolog (bár nehezen látom, hogy kiiktatható lenne az emberi társiasságból), közben viszont pontosan azért mert az ember társas viselkedését in-group és out-group dinamikák határozzák meg, mert az, hogy az embernek mi áll érdekében, kivel szolidáris, kivel hajlandó együttműködni, ha akarjuk, ha nem, társas identitásokra épülő közösségi gyakorlatok alakítják ki, ezért szerintem van annak értéke, ha tudom, hogy ezek a csoportok hogy néznek ki, kivel hányadán állok, kinek meddig és milyen feltételek mellett számíthatok az együttműködésére stb.
És lévén, hogy egy nagy léptékű társadalomban nem tudok mindenkivel elmélyült beszélgetéseket folytatni és összeszedni egy életnyi közvetlen tapasztalatot arról, hogy mikor hogy viselkednek, ehhez a tudáshoz csak közösségileg megkonstruált külső jelek, identitásmarkerek, "címkék" alapján tudok hozzájutni. És ez nem is baj, mert ez a fajta információ segíthet a közösségi koordinációban ott, ahol nem áll fenn közvetlen érdekazonosság. De nyilván csak akkor, ha ez az információ megbízható, ha az, aki pl. a "konzervatív" vagy a "liberális" vagy a "szocialista" vagy a "zöld" vagy a "katolikus" identitásjegyeit, kitűzőit viseli, a kritikus pillanatban, amikor szükségem van az együttműködésére, tényleg úgy fog cselekedni, ahogy a címke sugallja. Szóval én ezért nem tartom teljesen terméketlennek a címkék körüli közösségi munkát. Miközben még egyszer igazad van abban, hogy ha ez eszköz helyett céllá változik, ha ez minden, amit csinálunk, az nem jó. Na mindegy, bocs a hosszú kommentért, rosszul aludtam, de ahogy látod, gondolatot ébresztett az írásod. Köszönöm.
(PS: Ha nagyon cinikus és gonosz lennék, persze azt mondanám, hogy az is signalling, hogy "már nem követem, hogy mit gondolnak mások..." (I'm not like them sheeple). De nem vagyok cinikus és gonosz, sok mindenben igazad van, én is írtam hasonlóról más kontextusban (https://journals.lib.pte.hu/index.php/ujszem/article/view/7313).)
Előfordul, hogy úgy érzem, valami tűrhetően saját és nem szélsőséges gondolatot osztottam meg, aztán amikor ezen posztok némelyike valahogy önálló életre kel és kap egy nagyobb elérést, érkezik egy rakás olyan egyetértő komment, amely típusú egyetértésre aztán egyáltalán nem vágytam. Az algoritmus meg sokszor eszerint terjeszti tovább. Így is kaphatunk végül egy olyan algoritmikus címkét, amitől inkább távol tartottuk volna magunkat. Amúgy van még az "ezt én nagyon el akarom valahol mondani, ezért ha látok egy kulcsszót egy posztban vagy kommentben, bizony el is mondom, ha adekvát, ha nem" jelenség is :).
Hát igen, a "guilt by association" a lájkbűnözés egyik kedvenc formája számomra :D :D
:D (itt a substacken amúgy vajon miért nincs emoticon? Hogy ne lehessen a fantasztikusan sokdimenziós gondolatainkra egydimenzióssá címkézett reakciókat adni? :))
Nem vagyok biztos benne, hogy ez amiről beszélsz a digitális modernitás átka, hiszen (szó szerint) vérre menő definíciós viták arról, hogy mi a trú baloldliság a Szovjetunióban is, a 2. internacionáléban is folytak, arról, hogy mi a trú kereszténység az első században is. Huizinga ír arról A középkor alkonyában, hogy a középkor társadalma olyan volt, mikor az emberek szó szerint magukon viselték a csoporthovatartozásuk (céhes stb. identitásuk) jeleit, máshogy öltözködtek, kitűzőket hordtak stb. és természetesen szigorú, formalizált szabályai voltak annak, hogy ki van, ki lehet bent és ki kint. Nem az van, hogy az emberi közösségek jellemzően in-group out-group alapon szerveződnek, hogy a címkézés egyszerűen az emberi társiasság velejárója? Persze igazad van abban, hogy a közös egymásrautaltság közegében létre tudnak jönni ilyen együttműködések, koalíciók, amik nagyon termékenyek is tudnak lenni, de mi van akkor, ha az egyéni érdekek nem állnak össze olyan varázslatos módon, ahogy az a példád sugallja? Ha pl. a helyi gazdag autódíler nem szeretné az autósforgalom csökkentését, akkor nem baj, ha a környezetvédő be tudja hívni máshonnan a zöld haverjait valami direct action megmozdulásra, hogy nyomást helyezzenek a helyi urakra, és nem baj, ha ez a mozgósítás nem kell, hogy az egyéni érdekek pillanatnyi együttállásán nyugodjon, hanem akkor is számítani lehessen a környezetvédő haverokra, ha ez nekik momentán nem áll közvetlenül érdekükben, mert szolidárisak vagyunk, mert úgy látjuk, hogy valamilyen értelemben együvé tartozunk. Persze én örülnék a legjobban, ha az ilyen szolidáris cselekvés nem közös identitásokon nyugodna, ha mindig mindenkinél számíthatnánk arra, hogy a másik emberi mivoltának önértéke, az emberi méltóság ereje önmagában szolidáris cselekvésre készteti, de sajnos nem ilyen világban élünk. Szóval igazad lehet abban, hogy "címkék" nélkül megszabadulunk az online világ nyomasztásától, de közben rá is utalódunk a híresen instabil és törékeny modus vivendik-re, amelyek rögtön összeomlanak, ha az érdekek éppenséggel nem állnak egyfelé.
Persze mondhatnád, hogy a "címkék" sem segítenek sokat pl. a közösségi cselekvés koordinálásában, lásd például a 2000-es évek radikális mozgalmait, amiről beszélsz is. De egyrészt nem érzem teljesen igazságosnak ezeknek a mozgalmaknak a bukásáról úgy beszélni, mint amit kizárólag a résztvevők hibáinak számlájára írjuk (túl sokat foglalkoztak címkékkel) miközben nem beszélünk arról az aktív és hatalmas anyagi és kulturális erőforrásokat megmozgató (osztály- és egyéb) harcról, amit az establishment és a jobboldal ellenük folytatott -- ez a küzdelem nem kiegyenlített pályán zajlott. Másrészt pedig ahogy mondtam, a múlt századok sikeresebb társadalmi mozgalmai is tele voltak ilyen definíciós vitákkal, kiközösítésekkel, "címkézéssel" stb.
Persze mondhatod azt, hogy igen, de ezt kiegészítette "on the ground" egy olyan érdekösszehangolós koalíciós "reálpolitika", ahova ezek a címkézős viták már csak praktikus okokból sem férkőzhettek be, míg az online térben a politikának ez a kapcsolata a "valós"-hoz teljesen megszűnik. És ebben szerintem valamennyire igazad van. De ez nem a címkézés, hanem a politika online mediációja ellen szóló érv. Én azt gondolom, hogy miközben teljesen igazad van abban, hogy a tartalmatlan címkézés és határhúzás rossz dolog (bár nehezen látom, hogy kiiktatható lenne az emberi társiasságból), közben viszont pontosan azért mert az ember társas viselkedését in-group és out-group dinamikák határozzák meg, mert az, hogy az embernek mi áll érdekében, kivel szolidáris, kivel hajlandó együttműködni, ha akarjuk, ha nem, társas identitásokra épülő közösségi gyakorlatok alakítják ki, ezért szerintem van annak értéke, ha tudom, hogy ezek a csoportok hogy néznek ki, kivel hányadán állok, kinek meddig és milyen feltételek mellett számíthatok az együttműködésére stb.
És lévén, hogy egy nagy léptékű társadalomban nem tudok mindenkivel elmélyült beszélgetéseket folytatni és összeszedni egy életnyi közvetlen tapasztalatot arról, hogy mikor hogy viselkednek, ehhez a tudáshoz csak közösségileg megkonstruált külső jelek, identitásmarkerek, "címkék" alapján tudok hozzájutni. És ez nem is baj, mert ez a fajta információ segíthet a közösségi koordinációban ott, ahol nem áll fenn közvetlen érdekazonosság. De nyilván csak akkor, ha ez az információ megbízható, ha az, aki pl. a "konzervatív" vagy a "liberális" vagy a "szocialista" vagy a "zöld" vagy a "katolikus" identitásjegyeit, kitűzőit viseli, a kritikus pillanatban, amikor szükségem van az együttműködésére, tényleg úgy fog cselekedni, ahogy a címke sugallja. Szóval én ezért nem tartom teljesen terméketlennek a címkék körüli közösségi munkát. Miközben még egyszer igazad van abban, hogy ha ez eszköz helyett céllá változik, ha ez minden, amit csinálunk, az nem jó. Na mindegy, bocs a hosszú kommentért, rosszul aludtam, de ahogy látod, gondolatot ébresztett az írásod. Köszönöm.
(PS: Ha nagyon cinikus és gonosz lennék, persze azt mondanám, hogy az is signalling, hogy "már nem követem, hogy mit gondolnak mások..." (I'm not like them sheeple). De nem vagyok cinikus és gonosz, sok mindenben igazad van, én is írtam hasonlóról más kontextusban (https://journals.lib.pte.hu/index.php/ujszem/article/view/7313).)