Amikor nagyobb nyilvánosság előtti megszólalásaimban szóba hozom legalább említés szintjén a klímaváltozás és a zöld átállás témáját — mint tettem pár hete például a Partizán Vétó c.
Gratulálva a szerzőnek, és mélyen egyetértve a cikkben kifejtettekkel, különösen hogy az euroatlanti térség beragadt egy fosszilis mókuskerékbe, pótlólag felhívom a figyelmet a takarékossági szempontokra. Nyilvánvaló, hogy a szoláris energiatermelés felettébb ígéretes, a napelemek nyakló nélküli gyártása azonban nem "tiszta" technológiákon alapszik, tehát az átállás mellett legalább akkora figyelmet érdemes fordítani az energiatakarékosságra.
Még egy szempont, hogy a klímavédelem és zöld átállás nem (csak) az elektromosításról szól. Pl. nagy potenciál van a geotermikus energiában, a távhőben, a hőszivattyúkban, az árapályerőművekben. Úgy általában az energiarendszerek (termelés, tárolás, továbbítás, használat) jelentős decentralizálására lenne szükség, ami bizonyos tekintetben visszatérés a 19. sz. legvégére, amikor még nem voltak centralizált hálózatok. Sokkal rugalmasabb, autonómabb és “helyibb” megoldásokra lenne szükség, amely szerintem ellentmond mind a zöld-államkapitalista, mind a fosszilis-neoliberális logikának. Vagyis ne Pekingből mondják meg nekünk mint közösségnek (mondjuk egy falunak), hogy milyen megújulós energiamixet akarunk. De ne is egy monopol energiacég diktáljon mondjuk Houstonból. Azt viszont nem látom, hogy a jogi és versenyszabályozás ebbe, az önrendelkezés fokozása, elősegítése, a monopóliumok lebontása irányába mozdulna el
Gratulálva a szerzőnek, és mélyen egyetértve a cikkben kifejtettekkel, különösen hogy az euroatlanti térség beragadt egy fosszilis mókuskerékbe, pótlólag felhívom a figyelmet a takarékossági szempontokra. Nyilvánvaló, hogy a szoláris energiatermelés felettébb ígéretes, a napelemek nyakló nélküli gyártása azonban nem "tiszta" technológiákon alapszik, tehát az átállás mellett legalább akkora figyelmet érdemes fordítani az energiatakarékosságra.
Még egy szempont, hogy a klímavédelem és zöld átállás nem (csak) az elektromosításról szól. Pl. nagy potenciál van a geotermikus energiában, a távhőben, a hőszivattyúkban, az árapályerőművekben. Úgy általában az energiarendszerek (termelés, tárolás, továbbítás, használat) jelentős decentralizálására lenne szükség, ami bizonyos tekintetben visszatérés a 19. sz. legvégére, amikor még nem voltak centralizált hálózatok. Sokkal rugalmasabb, autonómabb és “helyibb” megoldásokra lenne szükség, amely szerintem ellentmond mind a zöld-államkapitalista, mind a fosszilis-neoliberális logikának. Vagyis ne Pekingből mondják meg nekünk mint közösségnek (mondjuk egy falunak), hogy milyen megújulós energiamixet akarunk. De ne is egy monopol energiacég diktáljon mondjuk Houstonból. Azt viszont nem látom, hogy a jogi és versenyszabályozás ebbe, az önrendelkezés fokozása, elősegítése, a monopóliumok lebontása irányába mozdulna el