Szakmámból kifolyólag, meg úgy személyes érdeklődésből is, rengeteg hírt, kommentárt és elemzést fogyasztok, emiatt nálam valószínűleg egy fokkal vadabbul jelentkezik, de nem igazán találkoztam olyan emberrel a 21.
Carl Newport Deepwork című könyve után kezdtem bele konkrétabban az ilyesmi struktúrált tartalomfogyasztásba, amiről írsz. Csak előnyökről tudok beszámolni. A buborék-léttel kapcsolatban úgyis csak annyi a szabad akarat faktorunk, hogy legalább mi választjuk meg a buborék résztvevőit, tartalmát (és ezzel kábé az általános mentális állapotunkat is). A youtube és egyéb podcast hallgatást a napi házimunkával kötöttem össze... azóta határozottan jobban néz ki a lakás :)).
CN valóban nagyon érzékletesen vezeti le azt, hogy milyen őrületesen sok inger ér bennünket és milyen hatalmas ZAJ-ban élünk. Mindig is igyekeztem (főleg a munka miatt) kizárni a multitaskingot és csökkenteni a “zajt”, de a “Deepwork” meg jobban motivált erre.
Jó írás, de én is kezdem úgy érezni, hogy a hírlevelekbőlnis kezd sok lenni, és sok az átfedés. Régen azt csináltam én is mint te, hogy minden betüt el kellett olvasnom, de szerencsére sikerült magamról levetkőznöm ezt a fajta perfekcionizmust. Most már tényleg csak azt olvasom el ami érdekes számomra. A feed görgetésről meg abszolut leszoktam hál' Istennek😅
Vannak igazán minőségi hírlevelek (kapásból nekem Matt Levine nagyon bejön a Bloombergnél gazdasági témákban), de a legtöbb az ilyen hírcsokor feeling, na abból már kezd sok lenni.
Jó összefoglalás; ém nagy RSS-fan voltam régen, még a Google Readers idején (de rég is volt...), aztán maradt az esetlegesség. Ki is találok a hírleveleknek valami jó kis szűrőt a Gmailben, ami azért szét is válogatja a többi levéltől.
Az alapgondolat szerintem nagyon fontos és hasznos. Nekem az a problémám a hírlevelekkel, meg úgy általában az ímélekkel, hogy már rég elárasztottak, hiába öltem bele jópár órát több alkalommal, hogy kitisztogassam. Egyszerűen annyira fontossá vált, hogy eldugult. Ez maximálisan igaz a Substackről érkező kismillió értesítésre is.
A másik dolog, amivel vitatkoznék, az a Youtube, aminek szerintem a Tiktoknál sokkal rosszabb, Facebook-Instával összevethetően botrányos algoritmusa van, ami szó szerint belefojt abba, amire sokszor pótcselekvésből kattintok, és teljesen buborékba zár. Emellett a közösségi funkciók egész odáig épültek le, hogy ma már a kommenteket *nem lehet használni* (ahogy egyébként Facebookon sem). Ez óriási pofon a nyilvánosságnak és közösségépítésnek.
Carl Newport Deepwork című könyve után kezdtem bele konkrétabban az ilyesmi struktúrált tartalomfogyasztásba, amiről írsz. Csak előnyökről tudok beszámolni. A buborék-léttel kapcsolatban úgyis csak annyi a szabad akarat faktorunk, hogy legalább mi választjuk meg a buborék résztvevőit, tartalmát (és ezzel kábé az általános mentális állapotunkat is). A youtube és egyéb podcast hallgatást a napi házimunkával kötöttem össze... azóta határozottan jobban néz ki a lakás :)).
CN valóban nagyon érzékletesen vezeti le azt, hogy milyen őrületesen sok inger ér bennünket és milyen hatalmas ZAJ-ban élünk. Mindig is igyekeztem (főleg a munka miatt) kizárni a multitaskingot és csökkenteni a “zajt”, de a “Deepwork” meg jobban motivált erre.
azert az enshittification a substacket se kíméli: a twitter klón után újabban a rövid videós formátumot is nyomja az app (vagy csak nyomta?)
na igen, én pont az appot nem használom igazán, annyira nem értem :))
Jó írás, de én is kezdem úgy érezni, hogy a hírlevelekbőlnis kezd sok lenni, és sok az átfedés. Régen azt csináltam én is mint te, hogy minden betüt el kellett olvasnom, de szerencsére sikerült magamról levetkőznöm ezt a fajta perfekcionizmust. Most már tényleg csak azt olvasom el ami érdekes számomra. A feed görgetésről meg abszolut leszoktam hál' Istennek😅
Vannak igazán minőségi hírlevelek (kapásból nekem Matt Levine nagyon bejön a Bloombergnél gazdasági témákban), de a legtöbb az ilyen hírcsokor feeling, na abból már kezd sok lenni.
Jó kis poszt, egy apróság: szerintem olyan magyarítás kellene, ami jelzi a szándékosságot, elég rétegzett a nyelv, nem maguktól romlanak el ezek.
Tehát elszaródás helyett inkább elszarítás, fekalizálás, vagy valami hasonló!
Jó összefoglalás; ém nagy RSS-fan voltam régen, még a Google Readers idején (de rég is volt...), aztán maradt az esetlegesség. Ki is találok a hírleveleknek valami jó kis szűrőt a Gmailben, ami azért szét is válogatja a többi levéltől.
HÍrforrásokat összegyűjtő szolgáltatások, mint pl Ground News, vagy hasonlóakat (ha van) hogy ítéled meg?
Az alapgondolat szerintem nagyon fontos és hasznos. Nekem az a problémám a hírlevelekkel, meg úgy általában az ímélekkel, hogy már rég elárasztottak, hiába öltem bele jópár órát több alkalommal, hogy kitisztogassam. Egyszerűen annyira fontossá vált, hogy eldugult. Ez maximálisan igaz a Substackről érkező kismillió értesítésre is.
A másik dolog, amivel vitatkoznék, az a Youtube, aminek szerintem a Tiktoknál sokkal rosszabb, Facebook-Instával összevethetően botrányos algoritmusa van, ami szó szerint belefojt abba, amire sokszor pótcselekvésből kattintok, és teljesen buborékba zár. Emellett a közösségi funkciók egész odáig épültek le, hogy ma már a kommenteket *nem lehet használni* (ahogy egyébként Facebookon sem). Ez óriási pofon a nyilvánosságnak és közösségépítésnek.