Ez nagyon izgalmas lett Szilárd! Ami szerintem pluszban kibomlik ebből, hogy a kiút keresésében is, a baloldal is, tévúton jár akkor, ha önmaga újraélesztését látja egyedül szükségesnek a válság meghaladásához…
Magyar Peter asszongya nincs jobb, nincs bal, csak magyar. Ez persze nem ugy van, de valasztasi lozungnak nem rossz. Abban viszont lehet valami hogy az MI koraban nincs jobb vagy bal, csak elore vagy hatra az evolucios spiralon.
Szerimtem elore mutat az ami a tarsadalmi evolucionak a magasabb rendű komplexitás és harmónia felé fejlődes kepesseget erositi az egyenekben es kozossegeinkben. Gyakorlatilag ez egy olyan tarsadalom iranyaba vezeto mozgast jelent ahol az Osszesseg (belertve minden nintezmenyt) legfobb celja a mindenki sokoldalu kifejlodesenek a biztoritasa.
A "hatra" az ennek az ellenkezoje, amikor a valtozasaoktol valo felelem a korabbi ertekrendszerekbe valo belekapaszkodast eredmeneez.
Kimondottan örülök személy szerint, hogy némi kollektivizmus is megjelenik az előrehaladásban, viszont a "változásoktól való félelemre" való hivatkozásban az nem tetszik, hogy hallgatólagosan elveti annak a lehetőségét, hogy egy változás bizony lehet rossz is, és hogy adott esetben racionális döntés lehet az, hogy egy adott helyzetet fenntartunk. Ennek manapság a környezetváltozás képében nagyon banális és eléggé mainstream példája is van, még a varázsszó is az, hogy "fenntarthatóság".
Teljesen igazad van, a valtozas nem feltetletul jo.
Az adott helyzettel valo kacpcslatban talan az lenne egy jo iranytado , hogy kulonboztessuk meg azt amin tul akarunk lepni attol amit az ujban is meg akarunk tartani.
Engem évek óta frusztrál, hogy semmilyen diskurzus nincs arról, hogy a mai liberalizmusnak tulajdonképpen minek kellene lennie, az elmúlt évtizedekből mit kellene megtartani, újragondolni, meg teljesen elvetni. Meg persze semennyi önreflexió.
Pedig annyi dologhoz lehetne visszanyúlni, nem csak ez a nagyjából centrizmusként leírható liberalizmus van ami az elmúlt 25 évben volt beazonosítható liberalizmus néven. Csak minthogyha azoknak is jelentős része, akik liberálisoknak tartják magukat lusta lenne elvégezni ezt a házifeladatot. Nyilván vannak kivételek (szerintem nem teljesen véletlen, hogy tavaly a libdemek a brit választáson, mert ott tényleg volt arról diskurzus, hogy kinek szólnak, mit csinálnak, mit hagyjanak el) de azért nem ez jellemző.
Ebből a szempontból szerintem a baloldal sokkal jobban is áll/kisebb válságban van, mint a liberalizmus (és a jobbközép/kereszténydemokrácia), mert ott van szellemi hátország Magyarországon és a nyugati világban úgy általában is, a többiekkel ellentétben.
Egyszer a sztáríró Harari történészt hallottam arról beszélni, hogy valójában a tradicionális jobbközép pártok vannak lételemükben válságban.
Mert ezek feladata lenne az intézményrendszer védelme, konzerválása. Míg a baloldali-progresszív pártok szerepe nem a konzerválás, hanem az újítások képviselete, a meglévő struktúrák megkérdőjelezése (akár konstruktívan).
Miután a jobbközép feladták ezt a pozíciót, mert elkezdtek igazodni Trumphoz (vagy például Svédországban a Moderátok a szélsőjobboldali SD-hez), az intézményrendszer védelme a centrista baloldal főfeladata is lett, a progresszió elsődleges képviselete helyett.
Beszélgettem erről utána egy politológus ismerőssel, aki egyetértett ezzel, sőt történelemkönyvet is küldött, hogy bizony láttunk már ilyet...
És ha megnézzük kerületi szinteken, akkor az elsőre radikálisan progresszív gondolatok működnek is helyben, például a parkolóhelyek radikális átalakítása sétáló és kiülő övezetté. Akik ezt jól csinálják, azok helyben népszerűek, budapesti kerületi polgármestereket is mondhatunk (Pikó, Soproni, Őrsi).
A gond az, hogy ez beszorul helyi buborékokba, ha nincs egy átfogó, előremutató, reményt adó vízió, ha nincs olyan mutációja ezeknek, ami működik külvárosi, mezővárosi szinteken is.
A Bőség (Abundance), a fejlesztő állam (developmental state) akarna lenni ilyen vízió Amerikában. És tulajdonképpen a Tisza is ilyesmi üzenettel próbálkozik (működő ország) technokrata populista módon az államnak nem kizárólagos, de azért aktív szerepet szánva.
van ez a dinamika abszolút, és most hogy mondod, eszembe jutott TGM-nek az Ady 140 születésnapjára írt cikke, amiben elhozza a "két meggyőződésű ember" gondolatát. lehet, hogy nem fedi le egy az egyben a mostani dinamikát, de érdekes analógia mindenesetre: https://merce.hu/2017/11/27/tgm-ady-es-a-ket-meggyozodesu-emberek/
Az, hogy a jobboldal van elemében válságban, szerintem teljesen jogos, viszont a folytatás szerintem csak egy körmönfont megfogalmazása annak a tipikus vulgárbaloldali copiumnak, hogy az egész politikai paletta jobbra tolódik. Ezzel megint nagyon jól el lehet kerülni az önreflexiót, holott erre olyan kevés történelmi példa van, hogy ha már ezt feltételezzük, jó lenne azt is elemezni, hogy miért lehet.
Szerintem egyébként egyszerűen nincs így. Ha megnézzük, hogy a "progresszió" témái mik voltak - elismerési témák, kisebbségi témák, a nemekkel kapcsolatos diskurzus újraalkotása - akkor azt láthatjuk, hogy a fennálló intézmények állítólagos fenntartása mellett bőven jutott energia baloldali(nak vélt) politizálásra is. Generációról generációra, de akár még évtizedekre lebontva is meg lehet ezt nézni.
Nekem arról nem Pikó András vagy Soproni Tamás jutna eszembe, hogy "radikálisan progresszív" (őszinte leszek, biztosan nem is szavaztam volna a Soproni Tamás által vezetett Momentumos fővárosi listára, ha ez lenne az asszociációm), inkább többségi vagy lokálpatrióta baloldaliságként próbálnám leírni az ilyen helyi vezetők munkásságát, és egyébként nagyon üdvözlendőnek is tartom - egyszersmind majdhogynem összeférhetetlennek az önsajnáltató baloldalisággal.
Értem ezt, és teljesen jogosak ezek, de én most eggyel előrébb járok, egy önreflexió után.
Például az Abundance teljesen ignorálja az unalomig űzött woke vs anti-woke vitát, és helyette sorra veszik, milyen kudarcaik vannak a demokrata vezetésű államoknak, ha lakáspolitikáról, vasútépítésről vagy ha a jelenleg zajló megújuló energia-forradalomhoz szükséges infrastruktúra (távvezetékek) kiépítéséről beszélünk. Hogy a túlszabályozás miatt Texas is képes előzni ezekben Kaliforniát.
A könyv mégsem egy szabadpiaci leszögelés: az állam szerepét nem akarják csökkenteni, sőt, példákat hoznak arra, hogy mennyire rossz gyakorlat tanácsadócégeknek kiszervezni egy rakás alprojektet, és mennyire megéri ezzel szemben az adófizetőknek is, ha az állam vagy önkormányzat direktben alkalmaz hozzáértőket, ami növeli a célorientált végrehajtóképességét (state capacity).
Ez nagyon technikai így, és nem is teljes, de egy jobb irány, és ezek teljesen eltűntek az elmúlt években részben azért, mert a jobboldali populisták átalakították az egész teret, részben meg tényleg azért, amit írsz.
TGM és a franciák után szabadon: aki ignorálja a woke vs anti-woke vitát, az anti-woke. :) A viccet félretéve tök jó, hogy van olyan könyv, ami mérhető eredményekkel is foglalkozik a politikában - én egyelőre kicsit elzárkózó vagyok, mert Schultz Nóra írásából és videójából nekem az jött le, hogy ez a könyv részben nem alkalmazható a mi magyar valóságunkra, sőt, akár kifejezetten ellenérdekelt lehet (Karikó-jelenség).
aki ignorálja a woke vs anti-woke vitát, az anti-woke. :D Ez jó, Belépési Köszöb intro :)
Azt látom, hogy a Karikó-jelenségnek nevezett jelenségben nem az a lényeges, hogy Karikó bevándorló, mert arra van is más szó: agyelszívás, ami egy teljesen valid téma, de az intézményesített tudomány problémái elég univerzálisak azért, és jó, hogy erre felhívták a figyelmet, ezzel foglalkozni kellene mindenhol. Itt írtam erről hosszabban: https://furikhivatalos.substack.com/p/boseg-inspiraciok
Hogy mondjam, nekik nyilván nem az a lényeges, de egyébként szerintem a kritikának nem csak az volt a lényege, hogy nekünk nem biztos, hogy sikertörténet, hogy ők kistafírozzák és befuttatják a mi tehetséges és szorgalmas embereinket, hanem az is, hogy eleve nem biztos, hogy jó cél vagy egyáltalán mindenki számára vonzó az a fajta urbanizáció és központosítás, aminek az eszközeit keresik.
Ez nagyon izgalmas lett Szilárd! Ami szerintem pluszban kibomlik ebből, hogy a kiút keresésében is, a baloldal is, tévúton jár akkor, ha önmaga újraélesztését látja egyedül szükségesnek a válság meghaladásához…
Magyar Peter asszongya nincs jobb, nincs bal, csak magyar. Ez persze nem ugy van, de valasztasi lozungnak nem rossz. Abban viszont lehet valami hogy az MI koraban nincs jobb vagy bal, csak elore vagy hatra az evolucios spiralon.
Ehhez mondjuk megköszönnék egy iránytűt, csak hogy eligazodjak, merre van az előre és a hátra...
Szerimtem elore mutat az ami a tarsadalmi evolucionak a magasabb rendű komplexitás és harmónia felé fejlődes kepesseget erositi az egyenekben es kozossegeinkben. Gyakorlatilag ez egy olyan tarsadalom iranyaba vezeto mozgast jelent ahol az Osszesseg (belertve minden nintezmenyt) legfobb celja a mindenki sokoldalu kifejlodesenek a biztoritasa.
A "hatra" az ennek az ellenkezoje, amikor a valtozasaoktol valo felelem a korabbi ertekrendszerekbe valo belekapaszkodast eredmeneez.
Kimondottan örülök személy szerint, hogy némi kollektivizmus is megjelenik az előrehaladásban, viszont a "változásoktól való félelemre" való hivatkozásban az nem tetszik, hogy hallgatólagosan elveti annak a lehetőségét, hogy egy változás bizony lehet rossz is, és hogy adott esetben racionális döntés lehet az, hogy egy adott helyzetet fenntartunk. Ennek manapság a környezetváltozás képében nagyon banális és eléggé mainstream példája is van, még a varázsszó is az, hogy "fenntarthatóság".
Teljesen igazad van, a valtozas nem feltetletul jo.
Az adott helyzettel valo kacpcslatban talan az lenne egy jo iranytado , hogy kulonboztessuk meg azt amin tul akarunk lepni attol amit az ujban is meg akarunk tartani.
Nagyon egyetértek ezzel.
Engem évek óta frusztrál, hogy semmilyen diskurzus nincs arról, hogy a mai liberalizmusnak tulajdonképpen minek kellene lennie, az elmúlt évtizedekből mit kellene megtartani, újragondolni, meg teljesen elvetni. Meg persze semennyi önreflexió.
Pedig annyi dologhoz lehetne visszanyúlni, nem csak ez a nagyjából centrizmusként leírható liberalizmus van ami az elmúlt 25 évben volt beazonosítható liberalizmus néven. Csak minthogyha azoknak is jelentős része, akik liberálisoknak tartják magukat lusta lenne elvégezni ezt a házifeladatot. Nyilván vannak kivételek (szerintem nem teljesen véletlen, hogy tavaly a libdemek a brit választáson, mert ott tényleg volt arról diskurzus, hogy kinek szólnak, mit csinálnak, mit hagyjanak el) de azért nem ez jellemző.
Ebből a szempontból szerintem a baloldal sokkal jobban is áll/kisebb válságban van, mint a liberalizmus (és a jobbközép/kereszténydemokrácia), mert ott van szellemi hátország Magyarországon és a nyugati világban úgy általában is, a többiekkel ellentétben.
Egyszer a sztáríró Harari történészt hallottam arról beszélni, hogy valójában a tradicionális jobbközép pártok vannak lételemükben válságban.
Mert ezek feladata lenne az intézményrendszer védelme, konzerválása. Míg a baloldali-progresszív pártok szerepe nem a konzerválás, hanem az újítások képviselete, a meglévő struktúrák megkérdőjelezése (akár konstruktívan).
Miután a jobbközép feladták ezt a pozíciót, mert elkezdtek igazodni Trumphoz (vagy például Svédországban a Moderátok a szélsőjobboldali SD-hez), az intézményrendszer védelme a centrista baloldal főfeladata is lett, a progresszió elsődleges képviselete helyett.
Beszélgettem erről utána egy politológus ismerőssel, aki egyetértett ezzel, sőt történelemkönyvet is küldött, hogy bizony láttunk már ilyet...
És ha megnézzük kerületi szinteken, akkor az elsőre radikálisan progresszív gondolatok működnek is helyben, például a parkolóhelyek radikális átalakítása sétáló és kiülő övezetté. Akik ezt jól csinálják, azok helyben népszerűek, budapesti kerületi polgármestereket is mondhatunk (Pikó, Soproni, Őrsi).
A gond az, hogy ez beszorul helyi buborékokba, ha nincs egy átfogó, előremutató, reményt adó vízió, ha nincs olyan mutációja ezeknek, ami működik külvárosi, mezővárosi szinteken is.
A Bőség (Abundance), a fejlesztő állam (developmental state) akarna lenni ilyen vízió Amerikában. És tulajdonképpen a Tisza is ilyesmi üzenettel próbálkozik (működő ország) technokrata populista módon az államnak nem kizárólagos, de azért aktív szerepet szánva.
van ez a dinamika abszolút, és most hogy mondod, eszembe jutott TGM-nek az Ady 140 születésnapjára írt cikke, amiben elhozza a "két meggyőződésű ember" gondolatát. lehet, hogy nem fedi le egy az egyben a mostani dinamikát, de érdekes analógia mindenesetre: https://merce.hu/2017/11/27/tgm-ady-es-a-ket-meggyozodesu-emberek/
Az, hogy a jobboldal van elemében válságban, szerintem teljesen jogos, viszont a folytatás szerintem csak egy körmönfont megfogalmazása annak a tipikus vulgárbaloldali copiumnak, hogy az egész politikai paletta jobbra tolódik. Ezzel megint nagyon jól el lehet kerülni az önreflexiót, holott erre olyan kevés történelmi példa van, hogy ha már ezt feltételezzük, jó lenne azt is elemezni, hogy miért lehet.
Szerintem egyébként egyszerűen nincs így. Ha megnézzük, hogy a "progresszió" témái mik voltak - elismerési témák, kisebbségi témák, a nemekkel kapcsolatos diskurzus újraalkotása - akkor azt láthatjuk, hogy a fennálló intézmények állítólagos fenntartása mellett bőven jutott energia baloldali(nak vélt) politizálásra is. Generációról generációra, de akár még évtizedekre lebontva is meg lehet ezt nézni.
Nekem arról nem Pikó András vagy Soproni Tamás jutna eszembe, hogy "radikálisan progresszív" (őszinte leszek, biztosan nem is szavaztam volna a Soproni Tamás által vezetett Momentumos fővárosi listára, ha ez lenne az asszociációm), inkább többségi vagy lokálpatrióta baloldaliságként próbálnám leírni az ilyen helyi vezetők munkásságát, és egyébként nagyon üdvözlendőnek is tartom - egyszersmind majdhogynem összeférhetetlennek az önsajnáltató baloldalisággal.
Értem ezt, és teljesen jogosak ezek, de én most eggyel előrébb járok, egy önreflexió után.
Például az Abundance teljesen ignorálja az unalomig űzött woke vs anti-woke vitát, és helyette sorra veszik, milyen kudarcaik vannak a demokrata vezetésű államoknak, ha lakáspolitikáról, vasútépítésről vagy ha a jelenleg zajló megújuló energia-forradalomhoz szükséges infrastruktúra (távvezetékek) kiépítéséről beszélünk. Hogy a túlszabályozás miatt Texas is képes előzni ezekben Kaliforniát.
A könyv mégsem egy szabadpiaci leszögelés: az állam szerepét nem akarják csökkenteni, sőt, példákat hoznak arra, hogy mennyire rossz gyakorlat tanácsadócégeknek kiszervezni egy rakás alprojektet, és mennyire megéri ezzel szemben az adófizetőknek is, ha az állam vagy önkormányzat direktben alkalmaz hozzáértőket, ami növeli a célorientált végrehajtóképességét (state capacity).
Ez nagyon technikai így, és nem is teljes, de egy jobb irány, és ezek teljesen eltűntek az elmúlt években részben azért, mert a jobboldali populisták átalakították az egész teret, részben meg tényleg azért, amit írsz.
TGM és a franciák után szabadon: aki ignorálja a woke vs anti-woke vitát, az anti-woke. :) A viccet félretéve tök jó, hogy van olyan könyv, ami mérhető eredményekkel is foglalkozik a politikában - én egyelőre kicsit elzárkózó vagyok, mert Schultz Nóra írásából és videójából nekem az jött le, hogy ez a könyv részben nem alkalmazható a mi magyar valóságunkra, sőt, akár kifejezetten ellenérdekelt lehet (Karikó-jelenség).
aki ignorálja a woke vs anti-woke vitát, az anti-woke. :D Ez jó, Belépési Köszöb intro :)
Azt látom, hogy a Karikó-jelenségnek nevezett jelenségben nem az a lényeges, hogy Karikó bevándorló, mert arra van is más szó: agyelszívás, ami egy teljesen valid téma, de az intézményesített tudomány problémái elég univerzálisak azért, és jó, hogy erre felhívták a figyelmet, ezzel foglalkozni kellene mindenhol. Itt írtam erről hosszabban: https://furikhivatalos.substack.com/p/boseg-inspiraciok
Hogy mondjam, nekik nyilván nem az a lényeges, de egyébként szerintem a kritikának nem csak az volt a lényege, hogy nekünk nem biztos, hogy sikertörténet, hogy ők kistafírozzák és befuttatják a mi tehetséges és szorgalmas embereinket, hanem az is, hogy eleve nem biztos, hogy jó cél vagy egyáltalán mindenki számára vonzó az a fajta urbanizáció és központosítás, aminek az eszközeit keresik.